Vitamin
born/született: 2005.09.03 (she is adopted, so we don't know her exact birth date/örökbefogadott kutya, így a pontos születési dátumát nem ismerjük)
height/magassága: 60cm
weight/súlya: 19kg
sex/neme: spayed female/ivartalanított szuka
breed/fajta: mixbreed (greyhound x setter)/keverék (angol agár x szetter)
height/magassága: 60cm
weight/súlya: 19kg
sex/neme: spayed female/ivartalanított szuka
breed/fajta: mixbreed (greyhound x setter)/keverék (angol agár x szetter)
We had a Pug, Yoda in our family with whom we went to a few dog-shows, and on one of the dog-shows I saw an agility demo. I fell totally in love with the sport, I decided that if I get my own dog I shall do the sport with him/her.
On the 15th of July 2006 we accidently got to a dog adoption day, and there was a spotted dog who jumped on me and licked my face, she was Vitamin. So we adopted her and I gave her the name Vitamin.
Vitamin is a very kind dog in the family, but she is very dominant, and she has fears and she is aggressive because of her bad early life. Before we adopted her she definitely had very bad owners, and she was beaten by them. So she was very afraid of men and of brooms.
She loved and still loves to chase cats. She loves to eat and likes to play with balls.
In the first two months she spent with us I thought her some basic obedience (for example: sit, lie down, stand, stay, to retrieve things, etc.). In the september of 2006 I started to go to a dog-school with her and we learnt obedience and agility there. Vitamin learnt the obstacles pretty fast. We also tried out in the dog-school flyball and went to some flyball training.
I started to compete with her in the May of 2007 (in agility).
I was a bit impatient with her, and now I see that I had to high expectations for her (I just saw the fast Border Collies and Malionis and did not understand why my dog isn't running so on the Agility field), and I was far to unexperienced (I was only 12 years old when I adopted her!) to handle her problems. Although I could motivate Vitamin with both toys and food, she got bored very quickly, so it was very hard to keep her attention during the whole Agility course, not to speak about the whole training session. On agility training everything went usually quite fine, but on competitions things were quite bad, I was always very nervous and Vitamin felt this, so it was always extremely hard to motivate her on competitions, so she was usually slow on the course and I got always disappointed because of that.
In 2008 I got to know with clikker-training and I tried it with Vitamin, and our relationship improved a lot, and clikker-training thought me to be very patient (for example: I thought her the backing tricks during one year, because she did not understand it at all, but when she finally got it, it was really a fantastic thing for both of us). Vitamin learnt many tricks with the clikker method and she is learning quite a few in the moment.
When I got my wonderful working dog, Florida, I started to do less and less agility with her, because I felt that learning tricks and going for big trips into the mountains makes her a lot happier than training agility.
When I got my fantastic crazy little Rooney, I completely stopped to do agility with her, and we are much more happier this way, both of us. I'm not disappointed with her, and she does not get frustrated.
She is a happy family dog nowadays, who goes for big walks, eats a lot =)), and sleeps in our beds, and she loves that.
Vitamin isn't really my type of dog, she is surely very cute and sweet, but I love to work and I can concentrate very well, so only a very active and workaholic dog suits me really well, and she is not a dog like that, but she is my kitten.
She thought me many things, gave me many very useful lessons, and I'm thankful to her for that!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Volt egy mopszunk a családban, Yoda, akivel elmentünk néhány kutyakiállításra, és az egyik kutyakiállításon láttam egy agility bemutatót. Teljesen megbabonázott, beleszerettem ebbe a sportba, és elhatároztam, hogy ha kapok egy saját kutyát vele ezt a sportot fogom űzni.
2006. július 15-én véletlenül egy kutya örökbefogadó napra tévedtünk, és volt ott egy foltos kutya, aki felugrott rám és megnyalta az arcom, ő volt Vitamin. Örökbefogadtuk őt, és a Vitamin nevet adtam neki.
Vitamin egy nagyon kedves kutya a családon belül, de ugyanakkor nagyon domináns is, és több félelme és agresszív megnyílvánulása is van a korai rossz tapasztalatai miatt. Mielőtt örökbefogadtuk volna nagyon hánytatott sorsa lehetett, előző tulajdonosai vélhetőleg verték. Nagyon félt a férfiaktól és a seprűktől.
Szerette, és még mindig nagyon szereti üldözni macskákat. Imád enni, és szeret labdákkal játszani.
Az első két hónap alatt, amit velünk töltött, megtanítottam néhány alapvető engedelmességi dologra (pl.: ül, fekszik, áll, helyben maradás, dolgok visszahozása, stb.). 2006 szeptemberében kezdtem el, kutyaiskolába járni vele, agilityre és fegyelmező oktatásra jártunk. Vitamin elég gyorsan elsajátította az agility alapjait. A kutyaiskolában kipróbáltuk a flyballt is vele, elmentünk néhány flyball edzésre is.
2007 májusában kezdtem el vele versenyezni.
Egy kicsit türelmetlen voltam vele, és most, útólag, már látom, hogy túl nagy elvárásokat is támasztottam felé (Láttam a sok gyors Border Collie-t és Malionis-át a pályán, és nem értettem, hogy az én kutyám miért nem teljesít úgy az agility pályán), és akkoriban még túl tapasztalatlan és kicsi voltam (csak 12 éves voltam még, amikor örökbefogadtam őt!), ahhoz, hogy kezelni tudjam őt. Bár Vitamint játékokkal és kajával is lehet motiválni, nagyon hamar megunja bármelyiket, a figyelmét egy futam alatt is nehéz fentartani, egy agility edzésről már nem is beszélve. A agility edzéseken nagyjából jól teljesítettünk, de a versenyeken mindig sokkal rosszabb volt minden: én mindig nagyon izgultam, ez átragadt a kutyára, emiatt nagyon nehéz volt őt motiválni versenyeken, így aztán elég lassan futott a pályán, én pedig mindig csalódott voltam emiatt.
2008-ban megismerkedtem a klikker-képzéssel és kipróbáltam Vitaminnal, és ettől rengeteget fejlődött a kapcsolatunk, és a klikker-képzés engem is rengeteg türelemre tanított (pl.: Vitaminak a hátrálós trükkök megtanulása egy évbe telt, de amikor végre megértette fantasztikus élmény volt mindkettőnknek). Vitamin sok trükköt tanult meg klikkerrel és jelen pillanatban is sok trükköt tanul vele.
Amikor megkaptam az én csodálatos munkakutyámat, Floridát elkezdtem egyre kevesebbet és kevesebbet agilityzni Vitaminnal, és inkább trükköket tanítottam neki, és nagyokat kirándultunk a hegyekben, úgy vettem észre, hogy ez sokkal boldogabbá teszi, mint az agility edzések.
Amikor megkaptam a fantasztikus őrült kicsi Rooneymat, teljesen abbahagytam az agilityt vele és így mindketten sokkal boldogabbak vagyunk. Én nem elégedetlenkedek vele, és ő sem lesz fusztrált.
Jelenleg boldog családi kutyaként éli mindennapjait, nagyokat sétál, egy csomót eszik =)), és ágyban alszik, és ő nagyon jólérzi így magát.
Vitamin nem igazán nekemvaló kutya, ugyan nagyon édes és cuki, de mivel én imádok dolgozni és nagyon koncentrált vagyok, hozzám a munkamániás, nagyon aktív kutyák illenek és Vitamin egészen egyszerűen nem ilyen kutya, ő egy nagyon bújós cica.
Nagyon sok mindent tanultam tőle, nagyon hasznos leckéket tanított nekem és ezért hálás vagyok neki!
On the 15th of July 2006 we accidently got to a dog adoption day, and there was a spotted dog who jumped on me and licked my face, she was Vitamin. So we adopted her and I gave her the name Vitamin.
Vitamin is a very kind dog in the family, but she is very dominant, and she has fears and she is aggressive because of her bad early life. Before we adopted her she definitely had very bad owners, and she was beaten by them. So she was very afraid of men and of brooms.
She loved and still loves to chase cats. She loves to eat and likes to play with balls.
In the first two months she spent with us I thought her some basic obedience (for example: sit, lie down, stand, stay, to retrieve things, etc.). In the september of 2006 I started to go to a dog-school with her and we learnt obedience and agility there. Vitamin learnt the obstacles pretty fast. We also tried out in the dog-school flyball and went to some flyball training.
I started to compete with her in the May of 2007 (in agility).
I was a bit impatient with her, and now I see that I had to high expectations for her (I just saw the fast Border Collies and Malionis and did not understand why my dog isn't running so on the Agility field), and I was far to unexperienced (I was only 12 years old when I adopted her!) to handle her problems. Although I could motivate Vitamin with both toys and food, she got bored very quickly, so it was very hard to keep her attention during the whole Agility course, not to speak about the whole training session. On agility training everything went usually quite fine, but on competitions things were quite bad, I was always very nervous and Vitamin felt this, so it was always extremely hard to motivate her on competitions, so she was usually slow on the course and I got always disappointed because of that.
In 2008 I got to know with clikker-training and I tried it with Vitamin, and our relationship improved a lot, and clikker-training thought me to be very patient (for example: I thought her the backing tricks during one year, because she did not understand it at all, but when she finally got it, it was really a fantastic thing for both of us). Vitamin learnt many tricks with the clikker method and she is learning quite a few in the moment.
When I got my wonderful working dog, Florida, I started to do less and less agility with her, because I felt that learning tricks and going for big trips into the mountains makes her a lot happier than training agility.
When I got my fantastic crazy little Rooney, I completely stopped to do agility with her, and we are much more happier this way, both of us. I'm not disappointed with her, and she does not get frustrated.
She is a happy family dog nowadays, who goes for big walks, eats a lot =)), and sleeps in our beds, and she loves that.
Vitamin isn't really my type of dog, she is surely very cute and sweet, but I love to work and I can concentrate very well, so only a very active and workaholic dog suits me really well, and she is not a dog like that, but she is my kitten.
She thought me many things, gave me many very useful lessons, and I'm thankful to her for that!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Volt egy mopszunk a családban, Yoda, akivel elmentünk néhány kutyakiállításra, és az egyik kutyakiállításon láttam egy agility bemutatót. Teljesen megbabonázott, beleszerettem ebbe a sportba, és elhatároztam, hogy ha kapok egy saját kutyát vele ezt a sportot fogom űzni.
2006. július 15-én véletlenül egy kutya örökbefogadó napra tévedtünk, és volt ott egy foltos kutya, aki felugrott rám és megnyalta az arcom, ő volt Vitamin. Örökbefogadtuk őt, és a Vitamin nevet adtam neki.
Vitamin egy nagyon kedves kutya a családon belül, de ugyanakkor nagyon domináns is, és több félelme és agresszív megnyílvánulása is van a korai rossz tapasztalatai miatt. Mielőtt örökbefogadtuk volna nagyon hánytatott sorsa lehetett, előző tulajdonosai vélhetőleg verték. Nagyon félt a férfiaktól és a seprűktől.
Szerette, és még mindig nagyon szereti üldözni macskákat. Imád enni, és szeret labdákkal játszani.
Az első két hónap alatt, amit velünk töltött, megtanítottam néhány alapvető engedelmességi dologra (pl.: ül, fekszik, áll, helyben maradás, dolgok visszahozása, stb.). 2006 szeptemberében kezdtem el, kutyaiskolába járni vele, agilityre és fegyelmező oktatásra jártunk. Vitamin elég gyorsan elsajátította az agility alapjait. A kutyaiskolában kipróbáltuk a flyballt is vele, elmentünk néhány flyball edzésre is.
2007 májusában kezdtem el vele versenyezni.
Egy kicsit türelmetlen voltam vele, és most, útólag, már látom, hogy túl nagy elvárásokat is támasztottam felé (Láttam a sok gyors Border Collie-t és Malionis-át a pályán, és nem értettem, hogy az én kutyám miért nem teljesít úgy az agility pályán), és akkoriban még túl tapasztalatlan és kicsi voltam (csak 12 éves voltam még, amikor örökbefogadtam őt!), ahhoz, hogy kezelni tudjam őt. Bár Vitamint játékokkal és kajával is lehet motiválni, nagyon hamar megunja bármelyiket, a figyelmét egy futam alatt is nehéz fentartani, egy agility edzésről már nem is beszélve. A agility edzéseken nagyjából jól teljesítettünk, de a versenyeken mindig sokkal rosszabb volt minden: én mindig nagyon izgultam, ez átragadt a kutyára, emiatt nagyon nehéz volt őt motiválni versenyeken, így aztán elég lassan futott a pályán, én pedig mindig csalódott voltam emiatt.
2008-ban megismerkedtem a klikker-képzéssel és kipróbáltam Vitaminnal, és ettől rengeteget fejlődött a kapcsolatunk, és a klikker-képzés engem is rengeteg türelemre tanított (pl.: Vitaminak a hátrálós trükkök megtanulása egy évbe telt, de amikor végre megértette fantasztikus élmény volt mindkettőnknek). Vitamin sok trükköt tanult meg klikkerrel és jelen pillanatban is sok trükköt tanul vele.
Amikor megkaptam az én csodálatos munkakutyámat, Floridát elkezdtem egyre kevesebbet és kevesebbet agilityzni Vitaminnal, és inkább trükköket tanítottam neki, és nagyokat kirándultunk a hegyekben, úgy vettem észre, hogy ez sokkal boldogabbá teszi, mint az agility edzések.
Amikor megkaptam a fantasztikus őrült kicsi Rooneymat, teljesen abbahagytam az agilityt vele és így mindketten sokkal boldogabbak vagyunk. Én nem elégedetlenkedek vele, és ő sem lesz fusztrált.
Jelenleg boldog családi kutyaként éli mindennapjait, nagyokat sétál, egy csomót eszik =)), és ágyban alszik, és ő nagyon jólérzi így magát.
Vitamin nem igazán nekemvaló kutya, ugyan nagyon édes és cuki, de mivel én imádok dolgozni és nagyon koncentrált vagyok, hozzám a munkamániás, nagyon aktív kutyák illenek és Vitamin egészen egyszerűen nem ilyen kutya, ő egy nagyon bújós cica.
Nagyon sok mindent tanultam tőle, nagyon hasznos leckéket tanított nekem és ezért hálás vagyok neki!